A poliészter szövet összetétele és molekuláris szerkezete

A poliészter kémiai neve polietilén-tereftalát (PET); az aromás poliészter polimer vegyületek osztályába tartozik. Alapszerkezeti egysége tereftálsav és etilénglikol polikondenzációs reakciójával jön létre, molekulaképlete pedig [C10H8O4]ₙ-re egyszerűsíthető. A szálgyártásra szánt poliészterek relatív molekulatömege jellemzően 18 000 és 25 000 között van; a gyapjúhoz hasonló poliészter változatok általában alacsonyabb molekulatömegűek, míg az ipari minőségű poliészter változatok általában viszonylag nagyobb molekulatömegűek.

A textiltermékekben található vegyi szálak elnevezése és osztályozása megfelel a GB/T 4146.1-2009 szabványban meghatározott szabványoknak.

Kémiai összetételét tekintve a poliészter makromolekulák elsősorban alifás láncszegmensekből (-OCH₂CH₂O-), észtercsoportokból (-COO-), benzolgyűrűkből és terminális hidroxilcsoportokból állnak. Az észtercsoportok a molekula tartalmának körülbelül 46%-át teszik ki; a terminális hidroxilcsoportokon kívül a molekulából hiányoznak más hidrofil poláris csoportok. Következésképpen a szál erős hidrofób tulajdonságokkal és rendkívül gyenge nedvességelnyelő tulajdonságokkal rendelkezik. Magas -hőmérsékletű körülmények között az észtercsoportok hőbomláson mennek keresztül; továbbá mind magas hőmérséklet, mind víz jelenlétében könnyen végbemennek a hidrolízisreakciók. Erősen lúgos körülmények között elszappanosítási reakciók játszhatnak le, ami a polimerizáció mértékének csökkenéséhez vezet; azonban 100 °C alatti hőmérsékleten a mosószerek standard koncentrációinak általában nincs jelentős káros hatása a poliészterre.

A morfológiai szerkezetet tekintve a poliészter szálak sima, egyenletes hengereknek tűnnek a hossztengelyük mentén, míg a keresztmetszetük jellemzően csaknem kör alakú. Az olvadékfonással előállított naszcens szálak amorf szerkezetűek, és viszonylag alacsony mechanikai tulajdonságokat mutatnak; ezért a gyakorlati alkalmazási követelmények teljesítése érdekében rajzoláson (tájoláson) és hőkezelésen{2}} kell átesni. A kész poliésztertermékeket a félig{4}}kristályos polimerek közé sorolják, amelyek kristályossági szintje jellemzően 40% és 60% közötti, valamint nagyfokú molekuláris orientációjuk; ezek a jellemzők jelentik az anyag nagy szilárdságának, nagy modulusának és kiváló méretstabilitásának elsődleges alapját. A molekulaláncokon belüli benzolgyűrűs szerkezetek nagyfokú merevséget biztosítanak a láncszegmenseknek, ezáltal hozzájárulnak az anyag szilárdságához és hőállóságához; fordítva, a metilénlánc szegmensei (-OCH₂CH₂O-) bizonyos fokú rugalmasságot biztosítanak, lehetővé téve az anyagnak a robusztus mechanikai tulajdonságok és a feldolgozhatóság kiegyensúlyozott kombinációját.